Május a fészkekből kiugráló fiókák időszaka. A gyakran még röpképtelen fiatalok táplálása és védelmezése a legfőbb feladat. A kisebb testű fajok a fizikai támadás helyett a pszichológiai hadviselést részesítik előnyben. A számos módszer közül a legelterjedtebb a sérültnek tettetés. Ilyenkor a földön kotló, vagy a fiókáját féltő madár a szárnyát lógatva sérültnek tetteti magát így csalogatva el az arra járó ragadozót vagy gyanútlan embert. Esetleg a mozdulatlanul kotló madár veszélyt észlelve hirtelen felugrik, szárnyait széttárja, ezzel sarkalja az arra járót, hogy útját egy más irányba folytassa.

A nagyobb testű madarak más elveket vallanak.

Lakott területen, városi parkokban, inkább csak a varjúfélék támadásától tarthatunk. Érzékenyebb pároknál az is kiválthat egy támadást ha pár méterre megközelítjük a nem is látható fióka rejtekhelyét. Sokkal többször élünk át madártámadást mint gondolnánk, ám egy kiabáló rigó vagy rozsdafarkú nem tűnik veszélyesnek. Azonban a veszély és a madár méretének nagysága nem ugyanaz. A kisebb madarak sokkal agresszívabban támadják a fiatalabb korosztályt, például egy a parkban vagy a kertben szaladgáló gyereket. 

Tavak közelében a fiókáit vezetgető hattyúkat kerüljük el. A fiatalokat védelmező öregek a szárnyukkal és a csőrükkel ütlegelve fájdalmas sérüléseket okozhatnak.

Sirályokkal találkozva, azt kell figyelembe venni, hogy fő táplálékszerzési módszerük a kalózkodás. A kisebb testű madarakat addig zaklatják míg a megszerzett táplálékot el nem ejtik vagy fel nem öklendezik. Emberekkel szemben nem várják meg míg megkínálják őket, inkább fizikai erejüket kihasználva megszerzik amit akarnak.