348/2006. (XII. 23.) kormány rendelet alapján a természetvédelem alatt álló madárfajok befogása, tartása, árusítása nem engedélyezett és a törvény bünteti. Az itt említett madárfogási módszerek tiltottak és etikátlanok. 
Többféle eljárás is létezett az énekes madarak befogására. Ezek részben vagy teljes egészükben eltűntek. Egy kicsit közrejátszottak ebben a törvényi korlátozások, illetve a madárfogás művészetének titkait és fortélyait a nagy öregek a sírba vitték magukkal. Ezek fényében szakirodalom vagy nincs vagy hiányos.

Az énekes madarak/főként pintyfélék/ befogásának 2 fő célja volt:
1. Könnyű pénzkereseti lehetőség: a jelentős pénzbírságok és letöltendő büntetések ellenére a feketepiacnak még most is nagy vásárló köre van.
2. Mivel a Pitohui-n kívül más madarat nem nagyon ismerünk aminek mérgező a húsa, így a befogott állatokat gyakran el is fogyasztották.

Az egyik leggyakoribb és ma is felelhető módszer a lépvesszőzés.

A lép alapanyaga a sárga fagyöngy. Ezt körülbelül 3 órán át főzték míg teljesen nyúlóssá nem vált. Főzés után következett a massza megmosása majd kimagvazása. Ezt ismételt mosás követte, végül beletették egy üvegbe és felöntötték vízzel, hogy ne száradjon ki.
Használat előtt az előbb említett üvegből kivettek egy tojásnyi lépet, ezt kevés olajjal és vízzel újra megfőzték míg a víz el nem párolgott, majd beleöntötték a léptáskába. 
Emberünknek szüksége volt még 20-30 cm-es lépvesszőkre, egy csalimadárra, magvakra és a lépfára. A vesszők egyik végét megforgatta a lépben, a kihegyezett végét pedig tisztán hagyta. A lépfán /1,5-3 m/ helyezte el a lépvesszőket, a fa alá pedig letette a kalitkában lévő csalimadarat. Ezután már csak várni kellett.
A lépet fahamuval távolították el a lábról, illetve a tollakat is beszórták vele amit a madár tisztított le.
Ma már a lépet felváltotta a mindenhol kapható és olcsón megvásárolható egérragasztó.

Csapó kalitkás madárfogás:

A kalitka aljában egy ülőrúd van keresztben ami vagy az ajtóval vagy egy pecekkel van összeköttetésben. A csapda környékét és a csapdát is teleszórják magokkal. A madár először csak a csapda környékét látogatja, de ahogy egyre bátrabb lesz rászáll az ülőrúdra és záródik is az ajtó.
Itt is gyakran használnak csalimadarat. Az előnye a lépezéssel szemben, hogy nem lesz ragacsos az állat. 

Ez volt a 2 leggyakoribb madárfogási módszer. Mielőtt bárki elkezdené tesztelni a megszerzett tudást, kérem olvassa el újra a bejegyzés elejét. 

"A belvárosban, a külvárosban és vidéken is a helyükre kerültek a madáretetők. Egyre hosszabbak az éjszakák és rövidebbek a nappalok. Ahogy közeledik a téli időjárás, folyamatosan nő a kereslet az ember által nyújtott táplálék iránt. Persze mi is szívesen megcsodáljuk, vagy egy pillanatra meglessük etetőnk vendégeit és mindenkinek akad egy kedvence."
Így indult útjára nyolc résztvevővel az a verseny, melynek nyertese a csuszka lett. Ezért a következő öt pont a győztest fogja bemutatni:

1.: Európában 6, Észak-Amerikában 4 fajuk él. Ázsiában és Ausztráliában is előfordul néhány speciális életmódú, rokon faj. Az elterjedési területeken összességében 18 alfaját különítik el. 


2.: Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja.


3.: Már kora tavasszal belekezdenek a hímek a territoriális énekükbe. Fészkét faodvakba és repedésekbe építi, de a mesterséges odút is elfogadja. A fakopáncsok által készített fészkeket gyakran elfoglalja. Más madarak távol tartására a bejáratát sárral beszűkíti. 5-9 tojást rak le. A párok a költési idő végével is együtt mozognak. 


4.: Veréb nagyságú, tömzsi, rövid farkú madár. Felsőteste szürkéskék, a fej oldalsó része fehér és egy fekete sáv látható rajta. A hasi oldala narancssárgás a nálunk élő fajnál. A fiatalabb madarak színezete halványabb. Farka vége egyenesen csapott.


5.: A csuszkákat Carl von Linné svéd biológus 1758-as Systema nature című művében írta le először a mai rendszertani elnevezése alatt.