"A belvárosban, a külvárosban és vidéken is a helyükre kerültek a madáretetők. Egyre hosszabbak az éjszakák és rövidebbek a nappalok. Ahogy közeledik a téli időjárás, folyamatosan nő a kereslet az ember által nyújtott táplálék iránt. Persze mi is szívesen megcsodáljuk, vagy egy pillanatra meglessük etetőnk vendégeit és mindenkinek akad egy kedvence."
Így indult útjára nyolc résztvevővel az a verseny, melynek nyertese a csuszka lett. Ezért a következő öt pont a győztest fogja bemutatni:

1.: Európában 6, Észak-Amerikában 4 fajuk él. Ázsiában és Ausztráliában is előfordul néhány speciális életmódú, rokon faj. Az elterjedési területeken összességében 18 alfaját különítik el. 


2.: Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja.


3.: Már kora tavasszal belekezdenek a hímek a territoriális énekükbe. Fészkét faodvakba és repedésekbe építi, de a mesterséges odút is elfogadja. A fakopáncsok által készített fészkeket gyakran elfoglalja. Más madarak távol tartására a bejáratát sárral beszűkíti. 5-9 tojást rak le. A párok a költési idő végével is együtt mozognak. 


4.: Veréb nagyságú, tömzsi, rövid farkú madár. Felsőteste szürkéskék, a fej oldalsó része fehér és egy fekete sáv látható rajta. A hasi oldala narancssárgás a nálunk élő fajnál. A fiatalabb madarak színezete halványabb. Farka vége egyenesen csapott.


5.: A csuszkákat Carl von Linné svéd biológus 1758-as Systema nature című művében írta le először a mai rendszertani elnevezése alatt.