A Science Daily arról számolt be, hogy genetikai különbség van az Egyesült Királyságban és a Hollandiában élő széncinegék között. Az előbbinek hosszabb a csőre. A kutatók körülbelül 3000 madártól gyűjtöttek be DNS mintát és úgy vélik, hogy a változás a közelmúltban alakult ki. Ennek hátterében a madáretetés állhat.
Az Oxfordi Egyetem már 70 éve tanulmányozza a wythami erdőség széncinege populációját. Így elég adat állt a rendelkezésükre, hogy bizonyíthassák a madarak csőrhossza az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt.
Jon Slate, a Sheffieldi Egyetem professzora azt mondta, hogy: Az 1970-es évek és napjaink között, a csőrhossz egyre nagyobb lett a brit madaraknál. Evolúciós szempontból, ez igen gyors változás. 

A nyomkövetőkből kiderült, a hosszabb csőrrel rendelkező madarak gyakrabban keresik fel a kerteket és azok etetőit. Nagy-Britanniában a lakosság kétszer annyit költ a madarak etetésére, mint a többi európai ország lakossága.
A szakértők azt is igazolták, hogy a brit cinegék közt a hosszabb csőrrel rendelkező példányok sikeresebben szaporodnak. Hollandiában azonban épp fordított a helyzet.
Úgy tervezik, hogy a jövőben más európai cinegepopulációk genetikáját is feltérképezik.

Madáretetés

Kezdő madártartók gyakran esnek abba a hibába, hogy kedvenceik kalitkáját igyekeznek minél zsúfoltabban berendezni. Gyakran találkozni olyan kalitkával, melyben szegény madár mozdulni se bír a lelógó tükröktől, hintáktól, az ülőrúdra szerelt keljfeljancsitól. 
Ha azt szeretnénk, hogy madarunk ne unatkozzon akkor vegyünk mellé egy társat, vagy foglalkozzunk vele többet. A madár mozgását jelentősen akadályozó játékokra tehát nincs szükség. Egy megfelelően berendezett kalitka tartozékai az ülőrudak, etető és itató edények, fürdetők, és egy kisebb, a rácsra felakasztott tálka, amelyben az ásványi anyagokat helyezzük el. Manapság az ülőrudakat a megvásárolt kalitkával együtt kapjuk. Ám akkor járunk el helyesen ha ezeket a műanyag rudakat, magunk által készített fára cseréljük. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy a madár teljesen át tudja fogni, így körmei is megfelelőképpen kopnak. 

Az ugrópálcák elhelyezésénél ügyelnünk kell arra, hogy a madarak farktollazata ne érjen a rácsozathoz. Azt gondolnánk olyan evidens tényezőre, mint az ülőrudak megfelelő rögzítése, fel sem kell hívni a madárbarátok figyelmét, ám sajnos igen. Sok esetben találkozunk olyan hanyag megoldásokkal, amikor a madarak nem tudnak megkapaszkodni az állandóan billegő rudakon, így a rácson vagy a földön pihennek.
A kalitka nélkülözhetetlen része az etető és az itató. Amíg az önitató kiválóan megfelel az adott célnak, addig sajnos az önetetők használata veszélyeket rejt magában. Sok papagáj és pinty pusztult már el amiatt, hogy önetetőjükben elakadt egy mag és "gondos" gazdájuk csak azt látta, hogy az etető tele van. 

Hetente több alkalommal engedjük fürdeni madarainkat. Erre megfelel egy lapos edény vagy tálka is, de ebben az esetben a kalitka körül minden vizes lesz. Inkább vásároljunk műanyagból vagy üvegből készült madárfürdetőt. Egy megfelelően összeállított kalitkában az ürülék felfogására szolgáló alomanyagot, papírt, folyami homokot is el kell helyeznünk. 
Az élőhelynek világos, huzatmentes teret válasszunk. 

A belvárosban, a külvárosban és vidéken is a helyükre kerültek a madáretetők. Egyre hosszabbak az éjszakák és rövidebbek a nappalok. Ahogy közeledik a téli időjárás, folyamatosan nő a kereslet az ember által nyújtott táplálék iránt. Persze mi is szívesen megcsodáljuk, vagy egy pillanatra meglessük etetőnk vendégeit és mindenkinek akad egy kedvence. Így indul útjára, "Az év Városi Madara" szavazás. 2017.10.03. és 2017.11.03. között választjuk ki a 2018-as év legkedveltebb vendégét.
/szavazás a lap alján/

1. Csuszka
Állandó madarunk. Városi parkokban és erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. Fontos számára az idős fák jelenléte. Azok törzsén, ágain harkály szerűen mozogva, sokszor fejjel lefelé csüngve keresi a kéregrepedésekben megbúvó táplálékát. Territoriális viselkedésű, a párok egész évben őrzik revírjüket. Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja. Az etetőhelyre általában rakéta szerűen bevágódik, ezzel az összes ott táplálkozó madarat elijeszti.

2. Szajkó
Erdei, vagy ahhoz hasonló élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Hazai állománya növekszik. Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Fészekrabló szokásai miatt természetvédelmi és vadgazdálkodási megítélése ellentmondásos.

3. Csíz
Kistermetű pintyféle, mely hazánkban igen kis számban költ, de gyakori átvonuló és téli vendég. Táplálékának döntő többsége növényi eredetű. Főként a fenyők tobozában lévő magokat fogyasztja, de gyomnövények apró magvait, vagy akár pajzstetveiket is eszik. Télen megfigyelhető a madáretetőknél is, de korántsem olyan gyakran, mint a többi gyakori pintyféle. A zord hónapokban Magyarországon gyakran látható égerligetekkel övezett patakpartok mentén, de városi parkokban is rendszeresen felbukkan. Az enyves éger apró magját, valamint a nyírfák termését előszeretettel fogyasztja ebben az időszakban. Vonuló madár, mely kontinensünk északi részéről a mediterrán vidékekre és Észak-Afrikába megy telelni.
4. Nagy fakopáncs
Évente egyszer költ. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Territóriumán belül több odút is készít, de csak egyben fészkel. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja. A kotlás 14-16 napig tart. Mindkét szülő üli a tojásokat. A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (30-40-es évektől) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől.

5. Kék cinege
Egész Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját fogyasztja. Fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti, és az öreg madarak is rovarokkal táplálkoznak. A hideg idő beálltával térnek át a magokra. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Megtelepedését oduk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük.
6. Házi veréb
Egyik leggyakoribb madarunk, mely a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Kedveli az ember közelségét. Hazánkban még általánosan elterjedt. Táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Állandó madár.

7. Tengelic
Egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. Szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőkön. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető. Régebben dekoratív külseje miatt kalitkamadárnak tartották, de már régóta védett faj.

8. Barátcinege
A szén- és kékcinege után a harmadik leggyakoribb cinegefaj hazánkban, legnagyobb számban középhegységi erdeinkben fordul elő. Leginkább a jóval ritkább kormosfejű cinegével lehet összetéveszteni. Nagyon területhű, állandó madár. Megtelepedését mesterséges odúval elő lehet segíteni, bár azokat kisebb eséllyel foglalja el, mint két gyakoribb cinegefajunk. Télen a lakott területek közelében is megjelenik, ilyenkor etetéssel segíthetünk rajta. Rovartáplálékát főleg a lombkoronaszintben keresi. Télen magokat is fogyaszt.