A gondos madárbarátnak ismernie kell az általa tartott madarak költésbiológiáját, a tenyésztés során használható fészekalkalmatosságokat, a fészkek vagy odúk elkészítéséhez szükséges építőanyagokat. 
Egzotikus pinty és díszpinty fajok tenyésztése gondos odafigyelést igényel. Míg a Fringillidae családba tartozó valódi pintyfélék nyitott fészket készítenek - így megfelel számukra bármely kanárinak készült fészekalap - addig a díszpintyek zárt fészekben, illetve odúban költenek. Szintén építenek, csak azt az odú védelmében teszik. Fészekanyagként fűszálakat, rostokat, háncsokat, gyökereket, leveleket, mohát, tollat használnak fel. A zebrapintyek például nagyon szíves építkeznek maguk. Helyezzünk száraz fűkupacot bokrokra és hamarosan elkészítik a költőüregüket. 

Papagájok tenyésztésénél az első és legfontosabb a megfelelő méretű odú. Ha a madaraknak lehetőségük van több közül választani, többnyire a kisebbet részesítik előnyben. Abban ugyanis könnyebben meg tudják teremteni a fiókák számára szükséges hőmérsékletet és mikroklímát. Így hullámos papagájok esetében átlagosnak mondható 5-7 fióka, nimfapapagájoknál pedig, az átlagos 4-5 fióka helyett 3-4, illetve 1-2 fog csak felnőni. A magas külső hőmérséklet és a hőt termelő fiókák együttes hatására olyan fullasztó hőség uralkodik az odúban, ami a sok fióka számára végzetes hőgutát okoz. 
Az erősebb csőrű, folyamatosan rágcsáló fajoknál minden esetben keményfát használjunk. Különben a költő madarak kedvük szerint formálják át az odú bejárati nyílását, oldalát és alját. 

A papagájoknak készített odúk - formájukat tekintve is - igen változatosak lehetnek. Megkülönböztetünk mesterséges, téglalap vagy kocka alakú odúkat, valamint természetes henger alakú rönkodúkat. A legtöbb faj mindkét típust elfogadja. Mindkét típusnak oldalról vagy felülről nyithatónak kell lennie, hogy az esetleges terméketlen tojásokat, fiókákat eltávolíthassuk, illetve a fészekanyagot kicserélhessük. Tudnunk kell, hogy nem minden faj tűri jól az ellenőrzéseket. Előfordulhat, hogy az ilyen zaklatásra véglegesen elhagyják tojásaikat vagy fiókáikat. 
Az odú aljára legtöbbször fazúzalékot, fakorhadékot, faforgácsot célszerű szórni, amit a tojó kedve szerint rendezget, de az is előfordulhat, hogy az utolsó forgácsig kidobálja. Elsődleges célja a tojások szétgurulásának megakadályozása, de hasonló célt szolgál a fenékdeszkába vájt mélyedés is. 

A Földön élő közel 330 papagájfaj legtöbbje faodvakban költ, akad néhány faj melyeket különleges fészkelési szokások jellemeznek. Míg az aranyvállú papagáj és a narancsfejű törpepapagáj termeszvárakban költ, az éjjeli- és a földi papagáj a talajra rakja tojásait, addig a barátpapagáj ágakból és vesszőkből építi hatalmas "várait". 
A megszokottól eltérő igényeket mutató fajok tenyésztése csaknem minden esetben problémás, ám az évek, évtizedek alatt összegyűlő tenyésztői tapasztalatok előbb-utóbb sikerhez vezetnek. Jól példázza ezt a ma élő legnagyobb testű papagáj, a jácintkék ara esete is. E ritka, veszélyeztetett fajt sokáig nem sikerült fogságban tenyészteni, mindaddig, míg rá nem jöttek, hogy számukra legalább 6-8 méter magas röpdét kell építeni, ugyanis csak ott érzik biztonságban magukat. 

- Miért nem tojnak le a madarak? /1./
- A lerakott tojásokon miért nem ül a tojó? /2./
- Miért pusztulnak el a fiatalok a kikelés után? /3./
Ezekre a kérdésekre akkor sem egyszerű választ adni, ha pontosan ismerjük a madarak elhelyezésének, takarmányozásának, ápolásának hátterét. Ez mindazonáltal ne tántorítson el senkit e nemes hobbi gyakorlásától, a kezdeti nehézségek, mind több tapasztalat megszerzése után ugyanis ezek legnagyobb része kiküszöbölhető.

A költési és nevelési problémák felismerése nem egyszerű. Annyi lehetséges probléma adódhat, hogy még számba venni sem könnyű azokat. Ha meg is határozzuk a probléma okát, nem minden esetben tehetünk ellene. Azonban az első kudarcok után ne váljunk meg rögtön a madarunktól, várjuk meg a következő tenyész-szezont és csak azután hozzuk meg döntésünket. Az ismétlődő sikertelenségek után célravezető lehet madarainkat új helyre költöztetni. Végső esetben a pár szétválasztása és új madár vásárlása javasolható.
Ha a legkézenfekvőbb megoldásokat igyekszünk összegezni, akkor a kérdésekre adott válaszaink a következők lehetnek:

1.
- Az adott pár túl fiatal, illetve túl öreg.
- A madarak elhelyezése nem igazodik természetes igényeikhez.
- A madarak táplálása nem megfelelő.
- A madarak kondíciója nem kielégítő.
- Egészségügyi problémák.
- A faj igényeinek nem megfelelő fészkelési lehetőségek.
- Egymással nem harmonizáló tenyészpár.
- A madarak viselkedésében fennálló zavarok.

2.
- Túl fiatal tojó.
- A fészekben elszaporodó külső élősködők.
- Folyamatos zavarás, stressz.
- Nem megfelelő a fészkelő hely, az odú.
- A fészkelési ösztön hiánya.
- Időjárási viszonyok megváltozása. /hőmérséklet csökkenés, illetve emelkedés, légnyomásváltozás/

3.
- Kelésgyenge fiatalok. /beltenyésztettség, alacsony páratartalom az odúban/
- Tapasztalatlan szülők.
- A fiókákat ért valamely fertőzés.
- A hím, illetve a tojó megöli a fiókákat.
- Nem megfelelő, hiányos takarmányozás.
- A fiókák kihűlése alacsony hőmérséklet, hőgutája magas hőmérséklet esetén.

Forrás: Díszmadarak /Varga Sándor/

Európa jelentős részén, de még Észak-Afrikában is él az aranymálinkó azaz a sárgarigó.

A hímek gyakran hallatják flótázó* éneküket, amit a népnyelv a " Huncut a bíró" kifejezéssel illet. Afrikában telelnek, hazánkba körülbelül április közepén érkeznek meg. Az élőhelyváltozáshoz jól alkalmazkodott, számos ember által lakott vagy épített területen megtalálható:
-parkokba
-tanyák körül
-ligetekben
-temetőkben
-telepített erdőkben
-gyümölcsösökben.
Ennek ellenére rendkívül óvatos, az embert messze elkerüli. Félénkségüket olykor elfelejtik, nem tűrik ha más faj tartózkodik a közelükben.
Fészekaljuk 3-5 tojásból áll amin 14-16 napig kotlanak, ebben mind a 2 szülő részt vesz. A fiókák 14-17 napos korukban elhagyják a fészket. Főként rovarokra vadásznak és a fiatalokat is ezekkel etetik, de lédúsabb gyümölcsöket is fogyasztanak.

A tojó inkább zöldes mintsem aranysárga. Gyors és hullámzó röptéről könnyen felismerhető.
A madarak többsége viszonylag hamar, már Augusztusban útra kel telelőhelye felé.

"Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen szólt, hogy örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem tudom, mit csinálhatott a sípjával az az ezermester tót, de egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó." /Kincskereső kisködmön/

*flótázó/flóta: fából vagy fémből készült hengeres, haránt helyzetben megszólaltatott, billentyűs, fúvós hangszer, amelynek fúvó rése az elzárt végének közelében van. A flótán összesen 3 oktáv hangterjedelem érhető el.

Az elmúlt időszakban elharapódzni látszó, áramütés által elhulló gólyák ügyével kapcsolatban kerestem fel az E.ON szóvivőjét. /email formájában/ Az állatmentők és állatvédők álláspontja ismert, a közösségi médiában számos oldalon olvasható. Ők főként a 2008-ban létrejött "Akadálymentes égbolt" megállapodást hozzák fel elsődleges példaként, miszerint 2020.01.31.-ig a teljes középfeszültségű hálózatot madárbiztossá kell tenni.

Azt a 3 kérdést tettem fel a legutóbbi elhullások után, amik a projekt ismeretében a legkézenfekvőbbnek tűntet:
- Az említett időpontig valóban végbe fog menni a tervezet?
- 2008 óta mekkora területet sikerült madárbiztossá tenni?
- Illetve az elszenvedett természetvédelmi károk enyhítésére kíván e további lépéseket tenni  a vállalat?
Kisvártatva meg is érkezett a terjedelmes válasz:

"Kiemelt programjaink és erőfeszítéseink ellenére sajnos minden évben találkozunk ilyen balesetekkel. Kollégáinkkal folyamatosan azon dolgozunk, hogy ilyenek egyre kevesebbszer forduljanak elő.
Több évtizedes és nagyon összetett, nemzetközi szintű probléma a madarak védelme áramhálózati szempontból. A madarak természetes élőhelyeinek szűkülésével, "hálózatra költözésével", egyre gyakrabban emberközeli életmódjával a kérdés újabb szintre került. Társaságunk kiemelt ügyként kezeli és tudatos akciótervekkel dolgozik hazánkban a kérdés fokozatos és megnyugtató rendezésén.

Az E.ON 80 ezer km hosszúságú hálózatot üzemeltet. Az újonnan épített hálózatok esetén, valamint a hálózati rekonstrukciós munkák során kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy azok minél jobban illeszkedjenek az élő környezetbe, ennek köszönhetően az elmúlt 10 évben már kizárólag madárbarát hálózatokat épít társaságunk Magyarországon. Meglévő hálózatainkból évente 2-300 km közép- és 3-400 km kisfeszültségű  hálózatot alakítunk át madárbaráttá és szerelünk fel madárvédelmi eszközökkel mintegy 1,5 milliárd forint fejlesztési forrást költve el erre a feladatra. Ezt a munkát a nemzeti parkokkal és szakmai szervezetekkel együttműködésben végezzük.

Társaságunk az Akadálymentes Égbolt program tagjaként 2008 óta együttműködik minden a programban részt vevő szervezettel, hatósággal annak érdekében, hogy közösen intézkedéseket tegyünk a különösen érzékeny területeken az erősáramú hálózatok madárbaráttá tételében. Munkánk szakmai felügyeletét a Nemzeti Park Igazgatóságok látják el, akikkel közösen tervezzük meg évente a legfontosabb beavatkozások helyét és madárbaráttá tétel módszereit. Megállapodásainknak megfelelően haladunk. A Hortobágy Projekt keretében 2014-ben fejezte be társaságunk  118 km szabadvezeték madárvédelmi szempontú földkábelesítését és 36 oszloptranszformátor madárvédelmi átépítését mintegy 1,8 milliárd forint értékben. 2015-ben tovább folytatva a programot, további 200 km szabadvezetéket építettünk át madárbaráttá, további 328 millió forint értékben.

A hálózati korszerűsítéseinken túlmenően a Magyar Madártani Egyesület munkáját támogatva biztosítjuk a feszültségmentes területet és a szükséges eszközöket a gólyagyűrűzésekhez, emellett kisebb szervezeteket (pl. Dömösi Vadmadár Mentőközpont) és önkormányzatokat is aktívan támogatunk.
Pénzügyi vállalásainkkal együtt energiát fektetünk a még inkább az élő környezetbe illeszkedő hálózatok kialakításába és a meglévő erősáramú hálózataink ezirányú fejlesztésébe.
Az újonnan létesülő hálózatainkat minden esetben madárvédelmi eszközökkel látjuk el, mint pl. madárkiülők, láthatósági jelzőgömbök, szigetelt, burkolt kereszttartók, madárvédelmi szigetelő papucsok.

Mivel ez a kérdés Európa minden olyan területén felmerül, mely a madarak vonulási útvonalaiba esik, s mely a madarak természetes élőhelyének szűkülésével egyre égetőbb kérdéssé válik, nemzetközi szinten tanácskoztunk az E.ON vállalatokkal, hogy az esetleges jó gyakorlatokat átvehessük. Sajnos azonban még nem találtunk olyan újító megoldást a nemzetközi gyakorlatban sem, amely hatékony megoldást kínálna. Ráadásul amely megoldás a gólyákat megvédi, az a kis testű madarak számára veszélyforrást jelenthet. Éppen ezért már most őszre iparági egyeztetést kezdeményezünk az ország minden áramhálózatának üzemeltetőjével, hogy erre a mindenkit érintő problémára reális, megvalósítható megoldást találjunk. E mellett felvettük a kapcsolatot egy hazai innovatív, start up központtal is, mellyel közösen Hackathon design módszertannal fogunk dolgozni a megoldás keresésében."

Maga a probléma és annak megoldása valóban komplex és hosszadalmas, valamint az állatmentőket és védőket is meg lehet érteni. Mindenesetre nem véletlenül hívják a multit, multinak és nem szeretetszolgálatnak. Kívánok az E.ON-nak további jó /és lehetőleg gyors/ fejlesztéseket, valamint reméljük, hogy a későbbiekben elmaradnak ezek a sajnálatos esetek.