A klímaváltozás okozhatja egyes madarak testméretének csökkenését.
A The Auk: Ornithological Advances folyóiratban publikált tanulmányból kiderül, hogy a rendkívüli meleg komolyabb hatással lehet a madarak testméretére, mint a nagy hideg.
Ausztrál kutatók, Ausztrálián és Új-Zélandon 30 helyről, egyenként negyven házi verebet gyűjtöttek be. A publikált tanulmányból kiderült, hogy ahol tikkasztóak voltak a nyarak ott kisebb volt a verebek teste, mint ott, ahol rendkívül hideg volt a tél.
A melegebb helyeken felnőtt madarak testmérete akkor is kisebb volt, ha élőhelyükön a telek is különösen hidegek voltak.

„Ez valószínűleg egy alkalmazkodási válasz lehet, ami lehetővé teszi, hogy az állatok jobban el tudják viselni a megváltozott körülményeket" - jelentette ki Simon Griffith, a sydneyi Macquarie Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

Samuel Andrew, a kutatás vezetője hozzátette: amennyiben a madarak méretének csökkenése fontos része a melegebb klímához való alkalmazkodásnak, akkor azok a madarak, amelyeknek testmérete nem változik a hőmérséklet-emelkedésre válaszolva, a legsérülékenyebb fajok közé kerülhetnek.


forrás: ng.hu

Az iparszerű baromfitartás kétes korszaka előtt a magyar kacsa a paraszti gazdaságok legfontosabb víziszárnyasa volt. Míg a libát leginkább eladásra és tolláért tartották, addig a kacsanevelés - mely hagyományosan az asszonyok feladata volt - elsősorban a család ellátását szolgálta.
A 19-20. század fordulójának szakírói szerint valamennyi baromfifaj közül a kacsatenyésztés a legkönnyebb. A hagyományos családi gazdaságokban a kacsa a baromfifélék közt a sertés szerepét játssza. Falánk, mindenevő, jól összeállított takarmányon gyorsan megnő és meg is hízik. Magda János 1904-ben a Szárnyasaink című szaklapban közölt cikkében a liba- és kacsatenyésztés közti különbséget a következőképpen jellemzi: "Libatenyésztés alkalmas legelő és pásztor nélkül el sem képzelhető, ugyanakkor kacsatenyésztés bármilyen szűk udvaron, egy kút mellett vagy mesterséges tócsában is könnyen létesíthető. Nagyobb kiterjedésű tavakban, amely minden község területén elő szokott fordulni, a nagybani tenyésztés is, minden nagyobb őrizet nélkül is folytatható."
Sajnos mára a közösségi tavak jó részével együtt a kacsatartás tradíciója is eltűnt. Annak a lehetősége, hogy ökológiai típusú tartásban, régi magyar kacsafajtáinkkal - ha ma már esetleg nagyobb költséggel is - a tradíciókat fölélesszük, eredeti ízű, minőségű és egészséges terméket állítsunk elő, még nem tűnt el végérvényesen. Génbankokban őrzött kacsafajtáink ehhez rendelkezésre állnak. 
Házikacsánk őse az északi féltekén általánosan elterjedt tőkés réce, melyet hazánkban tőkés kacsának, zöldfejű-, dunai-, öreg és törzsök récének is neveztek. A tőkés réce a vadon élő kacsafajok közül a legnagyobb. A gácsér fényes, feketés-zöld fejét a nyak közepén fehér gyűrű választja el az alsó nyaktól és a begytől. Háta barnás hamuszürke. A szárny evezőtollai kék vagy zöld színűek, fehér szegéllyel. A felső faroktollak zöldes-feketék. A tojó színe rozsdás, sárgásbarna, „vadas” jellegű. Vándormadárnak tekinthető, bár a mérsékelt égöv védettebb völgyeiből télen sem húzódik délre. Májusban költi ki 8–14 fűzöld tojását. Pipéi gyorsan nőnek, 6–7 hetes korukban már repülnek.
A kacsa háziasítása nagy valószínűséggel a rómaiaknál, esetleg még korábban, a görögöknél és a kínaiaknál történt.

A magyar parlagi kacsát a Kárpát-medencében kialakult, őshonos magyar fajtának tekintjük. Származásának hiányos, megbízhatatlan adatai miatt korábban "közönséges kacsának" vagy "parasztkacsának" is nevezték. A fellelhető irodalmi adatok szerint annyi bizonyosnak látszik, hogy a kétszáz éves török hódoltság idején a nagyobb testű, török eredetű kacsák hatására növekedett a kisebb magyar kacsák testnagysága. Később a Franciaországból importált roueni fajta szintén közrejátszott a testnagyságának növelésében. Jelenlegi alakját és többségük tollazatának fehér színét a pekingi fajtával történt keresztezés alakította ki az 1800-as évek végén.
Legelterjedtebb változata a fehér és a tarka vagy vadas színű volt, ritkábban barna, fekete és szürke színben is előfordult.

Az ivarérett kacsa testsúlya a tojók esetében 2,30-3,00 kg, a gácséroké 2,50-3,20 kg.  Feje széles és kerek, csőre rövid és széles. A tarka fajta általában sárga pigmentektől mentes. A tojó testformája lényegesen nem különbözik a gácsérétól. A vadas színváltozatnál a tojó tollazatának színe szerényebb, egyszerűbb mint a gácséré /*ivari dimorfizmus/.

*ivari dimorfizmus: az ivari dimorfizmus vagy nemi dimorfizmus az a jelenség, amikor egy faj hímnemű és nőnemű példányainak testfelépítése, mérete, színe, stb. jelentősen eltér. 

"A hőmérséklet emelkedésével szintén nő a kiszáradás kockázata. Fokozott odafigyelést igényel, hogy szervezetünk megfelelően hidratált legyen." /kertvarosipatika.hu/ Nincs ez másképp madarainkkal sem.
Nekik is szükségük van rá, hogy naponta többször is ihassanak és fürdeni is szeretnének. Az egyre szárazabb napokban és hetekben, egyre nehezebb folyadékhoz jutniuk. "Az emberkövető madárfajok többsége még akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított számukra." /mme.hu/ Ahogy eltűnnek a háztáji állatok, velük együtt szűnik meg az itatójuk által biztosított víz lelőhely.
Ha szeretnénk továbbra is gyönyörködni hangjukban, akkor biztosítsunk számukra itatót. Szinte bármi alkalmas erre. Akár egy nagyobb virágalátét is megfelel. 

#itatomamadarakat

Nem látogatható Nagyröpdében a kilátó, mert birtokba vette egy tartósan sérült gólya. A madár kitartóan védelmezi is új otthonát, így az érdeklődők egy ideig innen nem szemlélhetik a természetet. Május 1-én a látogatók jelezték a Hortobágyi Madárparknak, hogy a kilátót birtokba vette egy gólya. „Nem túl agresszíven, de annál félelmetesebben” védelmezi is új lakhelyét, távozásra szólítva fel a gyanútlan látogatókat. Reggel még csak 2-3 kisebb faágat láttak a kilátón, melyet a madárpark kollégája eltávolított gondolván, biztos a gyermekek vitté őket fel magukkal. A kilátót, mint a röpde legmagasabb, de lábon is megközelíthető pontját választotta fészkének helyéül a sérült gólya, ezzel imponálva a kiválasztott hölgynek. Az esélyt mindenképp megkapta, mert a hódítás és sikeres fészekrakás érdekében a kilátó átmenetileg nem látogatható.
forrás: Hortobágyi Madárpark -Madárkórház Alapítvány

2018. április 11-én álltak először szolgálatba a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Forgalomellenőrző Alosztály motoros járőrei. 

Cseh Tibor rendőr zászlós és Urbán Csaba rendőr törzszászlós a kora délutáni órákban a 34-es számú főúton, Fegyvernek külterületén, az úttesten egy sérült erdei fülesbaglyot találtak. A madár nem tudott elrepülni, láthatóan sérült volt. A rendőrök azonnal értesítették a Tevékenység-irányítási Központot az esetről és segítséget kértek. A helyi kollégák egy dobozt vittek a helyszínre, amibe óvatosan belehelyezték. A Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány munkatársai a védett madarat elszállították.

Forrás: police.hu