A belvárosban, a külvárosban és vidéken is a helyükre kerültek a madáretetők. Szívesen megcsodáljuk, vagy egy pillanatra meglessük vendégeinket és mindenkinek akad egy kedvence. Így indul újra útjára, Az év Városi Madara szavazás.
Szavazás a lap alján!
1. Búbos banka
2. Baláni gerle
3. Házi veréb
4. Szajkó
5. Szarka
6. Széncinege
7. Csuszka
8. Tengelic
9. Fekete rigó
10. Ökörszem
11. Nagy fakopáncs
12. Csíz
13. Kék cinege
14. Csonttollú
15. Süvöltő
Hirtelen felindulásból, csak azért mert megtetszett ne vágjunk bele az amandina tartásba, mert még egy gyakorlott és tapasztalt tenyésztő számára is sok kihívást és keserű tapasztalatot tud okozni.
Ennek a körülbelül 13 cm-es színbombának Ausztrália északi része az eredeti hazája. Az első madarak 1887-ben érkeztek Angliába. Nevét a híres természetkutatótól, John Gould-tól kapta, aki 1837-39 között kutatta Ausztrália madárvilágát, és aki felesége tiszteletére nevezte el a madarat Amandina Gouldiae-nak, Gould asszony amandinájának. Nem is olyan rég a 3 színváltozatáról úgy tartották, hogy 3 különböző faj. / a feketefejű, a vörösfejű és a sárgafejű/ Persze hamar kiderült, hogy egy fajhoz tartoznak. Bielfeld könyvében arról írt, hogy a természetben körülbelül 3 feketefejű amandinára jut 1 vörösfejű, míg a sárgafejűek száma elenyészően kevés. Fogságban, ezzel ellentétben több vörös és sárgafejű található mint fekete.
Kimondottan melegigényes madár, 18 fok alatt hamar megbetegszik. A meleg mellett viszonylag magas páratartalomra is szüksége van, 20 fokos hőmérsékleten 60%-os, 24 fokon 65-70%-os relatív páratartalmat igényel.
Táplálása megfelelően összeállított, jó minőségű egzóta magkeverékkel történik, ami fehér és sárgakölesből, fénymagból, muharmagból, négermagból áll. A külföldről beszerezhető keverékek ezek mellett japán kölest, manna kölest, szenegál kölest, ezüst kölest is tartalmaznak. Ezek mellett a keverékeket ki kell egészítenünk csíráztatott magvakkal, félérett gyommagvakkal és zöldséggel.
A több évtizeddel ezelőtt íródott szakkönyvek, még a nehezen költő, "problémás" egzóták között tartják számon. Mára ez a helyzet jócskán megváltozott, bár még mindig sok tenyésztő veszi igénybe a japáni sirályka szolgálatait a fiókák felneveléséhez, akkor is ha ezt az esetek többsége nem indokolja. / Japánban ez már-már ipari méreteket ölt/
A tenyésztés eredményeként, mára már számos színmutációja ismert.
A hazai néphit szerint isten madara. A kalotaszegi gazdák leveszik kalapjukat, így köszöntik az első fecskét.
Az első madár érkeztéhez rengeteg hagyomány kötődik. Jászladányban a tenyerükbe fújnak, hogy egész évben szerencsések legyenek, Jászberényben úgy tartják, hogy az érkeztekor hátra dobott marék föld mind kaporrá lesz. Bácsban a falusiak a kezüket a falhoz ütötték, hogy abban az évben sok búzájuk teremjen.
Általános hiedelem volt, hogy ahová a madár fészket rak, az a porta szerencsés lesz. Azt is tudták, hogy aki megöli vagy leveri a fészkét azt balszerencse fogja érni. Alsófehéren úgy tartották, hogy az ilyen embernek elszárad a keze, Udvarhelyen pedig azt mondták, hogy megmarja egy kígyó, míg Jászladányban a nép szerint az isten néma gyerekkel bünteti az ilyen embert. Ezek ellenére talán azért kockáztattak mégis a fiatalok mert a babona szerint a szerelmi bájitalok legfőbb kelléke volt a fecske nyelv és a máj. A belsőségeket megszárították és porrá őrölték, majd a legkedvesebb legény poharába keverték. Voltak akik a vérével borogatták a fájós szemet.
Az elhullott fecske tetemét rontás ellen használták, de a részegség ellenszerének is tartották. Tordán és Kalotaszegen a fecskefészket felfőzték mert azzal kezelték a torokfájást. Göcsejben pedig a levével itatták a hasfájós gyerekeket.
A kínai mitológiában megmaradt egy ősi mítosz, amiben a sokszor csak feketének emlegetett madár segítette hozzá az egyik ősi, kínai-hun dinasztiát a gyermekáldáshoz. A történet szerint az anya éppen fürdött és fiú gyermekért imádkozott. Akkor repült arra egy fecske és a nő szájába ejtett egy tojást. Az asszony azt lenyelte és hamarosan meg is született a fia.
Sokáig nem lehetett tudni, hogy mi is történik télen a fecskékkel. Persze ennek a kérdésnek és a hozzá kapcsolódó kutatásoknak, a jedik erejéhez hasonlóan volt egy sötét oldala. Etmüller a füvészet és boncolás tanítója volt Lipcsében. Szemtanúként mondta egyszer, hogy: "Emlékszem egy öbölnél több fecske erősen összecsomósulva egy halastó nádasában a jég alatt találtatott, első tekintetre mind élet nélkül, de szivök még mindegyre vert."
A jeles természetbúvár Derhan is azt mondta: "A fecskék a tél közeledtével a víz alatt visszaköltöznek, annak további tanuságát adá Colas tanár, ki ezen ügyet igen szorgalmasan vizsgálja; ott, hol a halászoknak az éjszaki részekbeni eljárások módját rajzolja, a többek közt azt jegyzi meg, hogy ő ezen embereket bizonyos alkalommal, miután a jégbe lyukat törtek, s hálójokat azok felé helyezték, Lambrodt tavából 16 fecskét s mintegy harmincat a nagy királyi tóból Rosneilenban látott kihúzatni."
Azaz teljesen elfogadott tény volt, hogy a fecskék a hideg közeledtével, a téli fagy elől a tavak medrébe menekülve és hibernálódva, azt ott vészelik át. Ezt be is szerették volna bizonyítani ezért rengeteg madár pusztult el a kísérletek közben. Végül elismerték, hogy 4 percet sem bírnak ki a madarak a víz alatt, nemhogy egy egész telet.
A régi babonák, közhiedelmek és a megérdemelt tisztelet ellenére is rohamosan csökken hazánk fecskeállománya. A füsti- és molnárfecske-állomány felére, a tiszai partifecskék állománya alig 10%-ára csökkent 2015-re. A melegedő időjárással új szúnyogfajok jelennek meg hazánkban, egyre több betegséget magukban hordozva. Fontos szerepet töltenek be a fecskék, ezen szúnyogok és egyéb rovarok számának csökkentésében.
Az élőhelyek átalakulnak, egyre kevesebb a táplálékuk, egyre erősebb a klímaváltozás. A madarakat elzavarják és a fészküket leverik, ezek összességének a mutatója a rohamos állománycsökkenés. A lakosság tehetné a legtöbbet a fecskékért! A meglévő fészkek védelmével, a fecske és denevérbarát épületfelújítással, valamint a konfliktust okozó ürülékpotyogtatást megszüntető fecskepelenka felszerelésével mind segíthetjük a számuk növekedését.
Ezért is lett Április és Május kiemelt fecskevédelmi időszak.
#mentsükmegafecskéket
A belvárosban, a külvárosban és vidéken is a helyükre kerültek a madáretetők. Szívesen megcsodáljuk, vagy egy pillanatra meglessük vendégeinket és mindenkinek akad egy kedvence. Így indul újra útjára, Az év Városi Madara szavazás.
Szavazás a lap alján!
1. Búbos Banka:
Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A Természetvédelmi Világörökség külön fajként tartja nyilván a Madagaszkáron élő madarakat, Upupa marginata néven. A legtöbb rendszerben azonban ezeket is csak alfajnak tartják. A búbosbankáról utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében.
2. Jégmadár:
Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet.
Lesley Garven lakóhelye közelében kereste a pillanatot. Kameráját egy ág elé helyezte, abban bízva, hogy egy madár az ágra száll, ő pedig megörökítheti a jövevényt. Kisvártatva megérkezett egy jégmadár, aki az ág végén pihent meg, társa pedig a fényképezőgép exponálógombján “landolt”. A természetfotós a közelben állt, azonnal előkapta telefonját, és megörökítette a pillanatot. Közben a jégmadár is “ránehezedett” az exponálógombra, és pazar felvételt készített társáról.
3. Fekete Rigó:
Két rigó beszélget. Azt mondja az egyik:
- Te, az a dallam, amit az előbb fütyültél, nagyon tetszik nekem. A saját szerzeményed?
- Ááááá, dehogy. Azt a pacsÍRTA!
A legismertebb énekes madarunk a feketerigó. A rigók folklórja nagyon sokrétű, rengeteg népi hiedelem fűződik hozzájuk:
Egyesek szerint a fekete rigó fehér volt, de egy igencsak fagyos télnek köszönhetően egy kéménybe lelt menedéket ami miatt megváltozott a színe. Ez Január 30. 31, és Február. 1-re tehető. Ezt a 3 napot "feketerigó napoknak" is elnevezték.
4. Házi Veréb:
Többnyire magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra, azonban opportunista fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Nálunk (Európa) nem vonuló. A házi veréb igazán társas madárfaj. Társaságban szeret táplálkozni az év minden szakában és gyakran más madárfajokkal alkot közös csapatokat.
Amerikába az első európai, azaz voltaképpen „angol” verebeket, és pedig nyolc párat, eddigi tudomásunk szerint 1850-ben vitték, mégpedig az Egyesült Államokba; ezeknek azonban valahogy nyomuk veszett, úgy eltűntek, és sem őket, sem utódaikat többé senki sem látta. Két évvel később a Brooklyn Intézet tagjai a veréb meghonosítása céljából bizottságot alakítottak, s erre a célra 200 dollárt szavaztak meg. Kanadába a verebet 1854-ben, New Yorkba 1860-ban és New Havenbe 1867-ben vitték be. Ugyanebben az évben engedtek szabadon Philadelphiában 500 párat; 1871-ben vagy 1872-ben San Franciscóba is bevitték és 1873-ban vagy 1874-ben Utah-ba, a Sóstó mellett levő nagy Mormon városba. Ezek példáját aztán egymás után követte sok város és falu, melyek szárnyas vendégeiket vagy közvetlenül Európából, vagy más észak-amerikai városból szerezték.
Nemere István: A Neutron akció című regényében az egyik szereplő neve: Passer.
5. Gyurgyalag:
méhészmadár vagy piripió
1979-ben és 2013-ban az év madara volt. Rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak.
Szekszárdon nyílt meg a Hotel Merops borhotel, amelynek névválasztása a szőlőre kártékony rovarokat fogyasztó gyurgyalag és az ember szimbiózisára utal.
6. Szarka:
A legintelligensebb állatok között tartják számon, én-tudattal rendelkezik, a madarak közül egyedüliként felismeri önmagát a tükörben. Kognitív képességeit annak a bizonyítékának tartják, hogy az intelligencia kifejlődése a varjúfélék és a főemlősök esetében független folyamat. A szarka képes eszközöket használni, élelmiszert tárolni, szenzoros emlékezettel rendelkezik, saját tapasztalatai alapján képes fajtársai viselkedését előrelátni.
A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosan él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet.
7. Füsti Fecske:
A hazai néphit szerint isten madara. A kalotaszegi gazdák leveszik kalapjukat, így köszöntik az első fecskét.
Az első madár érkeztéhez rengeteg hagyomány kötődik. Jászladányban a tenyerükbe fújnak, hogy egész évben szerencsések legyenek, Jászberényben úgy tartják, hogy az érkeztekor hátra dobott marék föld mind kaporrá lesz. Bácsban a falusiak a kezüket a falhoz ütötték, hogy abban az évben sok búzájuk teremjen.
Általános hiedelem volt, hogy ahová a madár fészket rak, az a porta szerencsés lesz. Azt is tudták, hogy aki megöli vagy leveri a fészkét azt balszerencse fogja érni. Alsófehéren úgy tartották, hogy az ilyen embernek elszárad a keze, Udvarhelyen pedig azt mondták, hogy megmarja egy kígyó, míg Jászladányban a nép szerint az isten néma gyerekkel bünteti az ilyen embert. Ezek ellenére talán azért kockáztattak mégis a fiatalok mert a babona szerint a szerelmi bájitalok legfőbb kelléke volt a fecske nyelv és a máj. A belsőségeket megszárították és porrá őrölték, majd a legkedvesebb legény poharába keverték. Voltak akik a vérével borogatták a fájós szemet.
Az elhullott fecske tetemét rontás ellen használták, de a részegség ellenszerének is tartották. Tordán és Kalotaszegen a fecskefészket felfőzték mert azzal kezelték a torokfájást. Göcsejben pedig a levével itatták a hasfájós gyerekeket.
8. Széncinege:
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak nagy bánata van a cinegemadárnak."
Talán az első információ, amit mindenki megtanul a cinegével kapcsolatban, hogy azért bánatos, mert Varjú Varga Pál nem ér rá neki cipőt varrni. Vagyis Móra Ferenc ezt állította.
De azt tudjuk e, hogy a cinege, vagy cinke félék családjába 9 nem és 56 faj tartozik. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük.
Városokban, árterekben, zárt erdőkben, gyümölcsösökben, parkokban mindenütt előfordul.
9. Barázdabillegető:
A barázdabillegető nem kötődik túlzottan a vízhez, mégis szívesen él a part közelében. Emellett az alacsony növényzetű, nyílt terepet is kedveli. Ezért gyakran parkokban és kertekben, valamint útszéleken is megtalálható. Még a városok közepén is megél. Egyes madarak etetőhelyeket is felkeresnek, különösen kora tavasszal, amikor szűkösen akad táplálék. A felnőtt hím hevesen védelmezi revírjét a betolakodókkal szemben.
Alvóhelyeiket a nedves területek növényzetében, bokrokban, padlásokon, sőt, néha üvegházakban alakítják ki. Arra is akad példa, hogy a barázdabillegetők fűtött épületben, például kórházakban vagy gyárcsarnokokban telelnek át.
10. Vörösbegy:
A vörösbegyek kiemelt szerephez jutnak a brit népművészetben és Franciaország északnyugati részein, ám Európa többi részén e madárfajnak jelentéktelenebb szerepe van a kultúrában. Úgy tartották, hogy a viharfelhők madara, amely Thor szent madara a skandináv mitológiában. A Babes in the wood című gyerekmesében vörösbegyek őrizték a gyermekek holttestét. Egy legenda szerint a vörösbegyeknek akkor változott vörössé a tollazatuk, amikor megperzselődött mellkasuk a purgatóriumban senyvedő lelkek számára történő vízhordás közben. A tizenkilencedik századtól kezdve a vörösbegyek egyre nagyobb szerepet kezdtek el játszani a karácsonyi ünnepkörben, amikor is megjelentek az első olyan üdvözlőlapok, amelyek kapcsolatba hozták az ünneppel. 
Ötödször bukkant fel hazánkban a hosszúcsőrű cankógoda. Először 1995-ben, majd 2009-ben, 2011-ben, 2013-ban és idén október 21-én, a Pest megyei Apajnál figyelték meg egy-egy példányát.
Alaszkában és Szibéria északkeleti részén elterjedt faj. A fátlan tundrán fészkel, a tojó legtöbbször 4 tojását egy egyszerű talajmélyedésbe rakja. A 20-21 napig tartó kotlás kezdeti szakaszában a tojó is részt vesz, a kotlás vége felé a hím magára marad, a fiókák nevelését szintén egyedül végzi. A talajból rovarokat és lárváikat, férgeket és más gerincteleneket zsákmányol, szezonálisan jelentős mennyiségű növényi eredetű táplálékot fogyaszthat.
Az északi féltekén fészkelő madár vonulási útvonala délre halad, és nem véletlen, hogy ilyentájt egyre több, a nálunk ritkán látott faj, például a barna füzikék.
A madarak sem egyformán működnek, százból kilencvenkilenc a bevett utat járja be, nem változtat a szokásoson, de mindig akad egy csavargó vagy épp felfedező példány, amelyik a maga útját járva új tájakat, új élettereket derít fel.
forrás: 24.hu
Nem csak nevetnek, harsányan és hosszasan kacagnak. A 40-45 centiméteres kacagójancsi /kookaburra/, Ausztrália lakosa az egész családot bevonja a kacarászásba, ezzel a területét védve.
Nem kell azonban messzire utaznunk, ha ehhez hasonló élményre vágyunk. 2000 évvel ezelőtt háziasították és azóta az egész világon elterjed, így hazánkban is megtalálható a kacagó gerle.
A tél végéhez közeledve a zöld küllő is hallat kacagó kiáltásokat területvédelmi és udvarlási célból.
Ez a kis madár mindig elfoglaltnak tűnik. A kalitkában mindig "dolgozik" valamin főleg ha egymagában tartjuk. Az angol irodalomban "love bird" névre keresztelt törpepapagáj az egyik legismertebb és legkedveltebb díszmadár. Nevét azzal érdemelte ki, hogy ha látunk valahol üldögélni egyet akkor biztos ott van mellette a párja is. Aprók, mozgékonyak és rengeteg színváltozatuk létezik a tenyésztésnek köszönhetően. Testhosszuk körülbelül 15 centiméter.
A hím és a tojó első ránézésre teljesen egyforma, a tollazatukban nincs különbség. A hímek feje kisebb és kerekebb, illetve a medencecsontjuk egybefüggő míg a tojókénál elől néhány milliméter hézag van. Vannak köztük szemgyűrűs és szemgyűrű nélküli fajok. A fiatalok színezete halványabb. Tenyésztése nem mondható nehéznek, csak elegendő ágat kell biztosítanunk amiből elkészítik a fészkük. Megfelelő páratartalom mellett megbízhatóan költenek. Ha azon gondolkodunk, hogy keresztezzük a színeket arra érdemes figyelni, miszerint egy szemgyűrűst egy nem szemgyűrűssel keresztezünk akkor a kikelő fiatalok meddők lesznek.
A hangjuk olykor éles de nem elviselhetetlen, az idegent jelzik vele. Általában jól kijön fajtársaival de előfordul /leginkább kolóniás tartás esetén/ hogy egy-egy kiszemelt példányt addig üldöznek míg az el nem pusztul, vagy lecsípik körmét esetleg lábujját. Tápláléka a köles, a zab, a fénymag, a muhar. Igényli az olajosabb magokat, a gyümölcsöt és/vagy zöldséget és a lágyeleséget is. A törpepapagájok gyakran csipkedik a kalitka részeit. Amikor szabadon vannak akkor a berendezést is megrongálhatják. Ez egy teljesen normális és ösztönös viselkedés. Az is okozhatja ezt, hogy nem kap elég gritet a madár ami könnyítené az emésztését.
A csőrük és a karmuk túl nagyra nőhet amitől kényelmetlenül érezhetik maguk. Egy megfelelő vastagságú ülőrúd a karmok folyamatos kopásában segíthet. Az egészséges törpepapagájnak fényes a szeme. Ha tollát borzolja vagy fejét a szárnya alá dugja az lehet a betegség első jele. Válasszuk ki a megfelelő színezetet és sok örömünk lesz benne.
„Ősszel újra folytatódik az a nemzetközi kampány, amely hét költöző madár vándorútját követi nyomon. A tavasszal kezdődött akcióban közel egy tucat ország vett részt és vesz részt továbbra is a következő hónapokban. A kampány a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (BirdLife International) kezdeményezésével indult, és a vonuló madarakra leselkedő emberi eredetű veszélyeztető tényezőkre hívja fel a figyelmet. Nem elég, hogy a kedvelt és védelmet élvező madárfajokat sem kíméli az élőhelyek eltűnése és a klímaváltozás, állománycsökkenésükhöz még a lelövés, csapdázás vagy megmérgezés is hozzájárul” – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
Magyarországon az év tizenkét hónapjában beszélhetünk madárvonulásról, amelynek nyomon követésében a gyűrűzés segít. A gyűrűzőközpontok általában nemzeti parkok, amelyek távolabbról is tudják segíteni a bajba jutott madarakat.
