A hazai néphit szerint isten madara. A kalotaszegi gazdák leveszik kalapjukat, így köszöntik az első fecskét.

Az első madár érkeztéhez rengeteg hagyomány kötődik. Jászladányban a tenyerükbe fújnak, hogy egész évben szerencsések legyenek, Jászberényben úgy tartják, hogy az érkeztekor hátra dobott marék föld mind kaporrá lesz. Bácsban a falusiak a kezüket a falhoz ütötték, hogy abban az évben sok búzájuk teremjen. 

Általános hiedelem volt, hogy ahová a madár fészket rak, az a porta szerencsés lesz. Azt is tudták, hogy aki megöli vagy leveri a fészkét azt balszerencse fogja érni. Alsófehéren úgy tartották, hogy az ilyen embernek elszárad a keze, Udvarhelyen pedig azt mondták, hogy megmarja egy kígyó, míg Jászladányban a nép szerint az isten néma gyerekkel bünteti az ilyen embert. Ezek ellenére talán azért kockáztattak mégis a fiatalok mert a babona szerint a szerelmi bájitalok legfőbb kelléke volt a fecske nyelv és a máj. A belsőségeket megszárították és porrá őrölték, majd a legkedvesebb legény poharába keverték. Voltak akik a vérével borogatták a fájós szemet. 

Az elhullott fecske tetemét rontás ellen használták, de a részegség ellenszerének is tartották. Tordán és Kalotaszegen a fecskefészket felfőzték mert azzal kezelték a torokfájást. Göcsejben pedig a levével itatták a hasfájós gyerekeket. 

A kínai mitológiában megmaradt egy ősi mítosz, amiben a sokszor csak feketének emlegetett madár segítette hozzá az egyik ősi, kínai-hun dinasztiát a gyermekáldáshoz. A történet szerint az anya éppen fürdött és fiú gyermekért imádkozott. Akkor repült arra egy fecske és a nő szájába ejtett egy tojást. Az asszony azt lenyelte és hamarosan meg is született a fia. 

Sokáig nem lehetett tudni, hogy mi is történik télen a fecskékkel. Persze ennek a kérdésnek és a hozzá kapcsolódó kutatásoknak, a jedik erejéhez hasonlóan volt egy sötét oldala. Etmüller a füvészet és boncolás tanítója volt Lipcsében. Szemtanúként mondta egyszer, hogy: "Emlékszem egy öbölnél több fecske erősen összecsomósulva egy halastó nádasában a jég alatt találtatott, első tekintetre mind élet nélkül, de szivök még mindegyre vert."

A jeles természetbúvár Derhan is azt mondta: "A fecskék a tél közeledtével a víz alatt visszaköltöznek, annak további tanuságát adá Colas tanár, ki ezen ügyet igen szorgalmasan vizsgálja; ott, hol a halászoknak az éjszaki részekbeni eljárások módját rajzolja, a többek közt azt jegyzi meg, hogy ő ezen embereket bizonyos alkalommal, miután a jégbe lyukat törtek, s hálójokat azok felé helyezték, Lambrodt tavából 16 fecskét s mintegy harmincat a nagy királyi tóból Rosneilenban látott kihúzatni."

Azaz teljesen elfogadott tény volt, hogy a fecskék a hideg közeledtével, a téli fagy elől a tavak medrébe menekülve és hibernálódva, azt ott vészelik át. Ezt be is szerették volna bizonyítani ezért rengeteg madár pusztult el a kísérletek közben. Végül elismerték, hogy 4 percet sem bírnak ki a madarak a víz alatt, nemhogy egy egész telet.

A régi babonák, közhiedelmek és a megérdemelt tisztelet ellenére is rohamosan csökken hazánk fecskeállománya. A füsti- és molnárfecske-állomány felére, a tiszai partifecskék állománya alig 10%-ára csökkent 2015-re. A melegedő időjárással új szúnyogfajok jelennek meg hazánkban, egyre több betegséget magukban hordozva. Fontos szerepet töltenek be a fecskék, ezen szúnyogok és egyéb rovarok számának csökkentésében. 

Az élőhelyek átalakulnak, egyre kevesebb a táplálékuk, egyre erősebb a klímaváltozás. A madarakat elzavarják és a fészküket leverik, ezek összességének a mutatója a rohamos állománycsökkenés. A lakosság tehetné a legtöbbet a fecskékért! A meglévő fészkek védelmével, a fecske és denevérbarát épületfelújítással, valamint a konfliktust okozó ürülékpotyogtatást megszüntető fecskepelenka felszerelésével mind segíthetjük a számuk növekedését.

Ezért is lett Április és Május kiemelt fecskevédelmi időszak.

#mentsükmegafecskéket