A madarak tollát már a történelem előtti időkben is hasznosítottuk, de ez csak a háziasítás után vált rendszeressé. Volt fejfedő- illetve ruhadísz, rangjelölő szimbólum, íróeszköz, párnatöltelék, fegyvertartozék. A világ legnagyobb tollforgalmát Kína bonyolítja. A ludak rendszeres tépése csak a Kárpát-medencében vált állattenyésztési technológiává.
A toll történetileg idősebb mint maguk a madarak. A hámban lévő szemölcsök /papilla/ differenciálódása eredményezi ezt a sajátos szaruképletet. A nyél a papilla közepéből alakul, majd az felrostozódik, ebből a nyélből kétoldalt lépnek ki az ágak majd a sugarak.

A madarak bőre nagyon vékony. Minthogy a testüket toll borítja így a bőrnek nincs olyan funkcionális szerepe mint a hőszabályozás vagy hogy védje a testet a külső behatásoktól.
A tollnak 2 része van: a szár és a zászló. A szár zászlómentes része a cséve, elkeskenyedő része a tolltüszőbe illeszkedik és finom rostokkal rögzül benne. A szár két oldalához csatlakozik a zászló, mely oldalra hegyesszögben kilépő tollágakból áll. Ezekről erednek a sugarak amelyeken nagyságuktól függően 1-2 horg ül. Ezek a horgok körülbelül 60-90 fokos szögben egymásra fekvő sugarakat egymáshoz rögzítik.

A tollaknak 4 fő típusa ismert:

•  pehely- vagy testtollak
• kantár- vagy fedőtollak
• evező- és kormánytollak
•  módosult dísztollak
  

A madarak többségénél nem egyenletesen de nem is véletlenszerűen borítják be a testet. A tolltüszők egyenletes elosztása csak a futómadarakra és a pingvinekre jellemző. A testfelület körülbelül 25%-át nem fedik le, ez a kopasz terület.

A tollruha, tollazat jellemző a madárfajra, a mindenkori állapota pedig az életkor és az ivar jelzője.
Csibekortól a felnőtté válásig több tollváltás zajlik le az állat életében. Ugyanabban a tüszőben 4 generáció fejlődik ki egymást követően. Az új tollkezdemény mindig kilöki a már elhalt elődjét. A toll színét a bőrben lévő melanociták és a tüszősejtek kölcsönhatása dönti el. Ha a festékanyagok hiányoznak a tollazatból akkor a madár albínó lesz.

A tollak száma fajonként változik, a legtöbb toll egy hattyúfaj /több mint 25.000 darab/, a legkevesebb egy apró kolibri testén fordul elő /körülbelül 940 darab/.

Történt, hogy Kr.e. 390-ben Brennus gall vezér harcosaival éjjel beosont Rómába, azt felgyújtotta, és csak Juno, az otthon istennőjének szentélyében tartott áldozati ludak gágogása ébresztette fel az őröket. Ettől fogva évente egyszer megtartották a ludak szent ünnepét.