Egy ideje már mondogatták, hogy a madarak repülés közben is tudnak aludni, de nem nagyon volt aki ezt bizonyítsa. 
Neils Rattenborg, a Max Planck intézet kutatója a csapatával együtt először támasztotta alá ezt az állítást. A fregattmadarakat tanulmányozták, ehhez a fejükre szereltek egy EEG eszközt. Ez mérte az agyuk aktivitását, a fej és szemmozgást, valamint az alvást dokumentálta. Az is kiderült, hogy az alváshoz elegendő volt az egyik szemüket lehunyni és az egyik, vagy akár mind a kettő agyféltekéjüket kikapcsolták. Ami viszont ennél is érdekesebb, hogy akár az alvás REM szakaszában is megőrzik navigációs képességüket.
Ezeket a madarak hosszú napokat, vagy akár heteket töltenek az óceánok fölött és gyakran akár 3000 kilométert is megtesznek megállás nélkül. A begyűjtött adatok azt mutatták, hogy napközben aktívak voltak, de a napnyugtával vitorlázó repülésre váltottak. Ezután kezdődtek el a maximum 7 perces SWS /lassú hullámú alvás/ szakaszok. 
Időnként az alvás REM szakasza is felbukkant. Ilyenkor, hogy ez ne okozzon problémát az izmaik elernyednek és a fejük is lecsuklik, de csupán pár másodpercig tart. Ezekkel a módszerekkel átlagosan napi 42 percet alszanak. Majd amikor földet érnek mindent bepótolnak napi 12 óra alvással.