A fészekhagyó fajok /fácán, fürj, lúd-félék.../ esetében nem jár különösebb nehézséggel a kikelt fiókák mesterséges felnevelése. Ezek csibéi ugyanis felszáradásuk után rögtön képesek önállóan táplálkozni, így csupán megfelelően magas hőmérsékletről, illetve koruknak és fajuknak megfelelő takarmányról kell gondoskodnunk.
A fészeklakó fajok fiókái /papagájok, galambok, énekesmadarak.../ ezzel ellentétben életük első heteiben nem képesek önállóan táplálkozni, feltétlenül szüleik gondoskodására szorulnak. Különösen nehéz feladat a néhány napos pinty-, díszpinty- fajok mesterséges táplálása. Valamelyest könnyebbnek ígérkezik a rovarevő énekesek fiókáinak táplálása, különösen ha azok nyitott csőrrel kérik az eleséget. A galambfélék szintén kemény diónak bizonyulhatnak, hiszen szüleik /különösen az első napokban/ speciális, a begyben termelődő úgynevezett begytejjel etetik őket. Ezt nehéz mesterségesen pótolni és a fiókák csak a legritkább esetben hajlandóak elfogadni a felkínált eleséget. Talán a papagájok fiókáit a legkönnyebb felnevelni, hiszen ma már számos, speciális nevelőtáp kerül forgalomba, valamint a fiókák felneveléséhez szükséges eszközök és információk is könnyen beszerezhetők.
A problémák akkor jelentkeznek, amikor e példányokat tenyésztésbe kívánják állítani, és a madarak a fajra nem jellemző viselkedésformákat, fajtársaikkal, párjukkal, fiókáikkal szembeni agresszivitást mutatnak. A kézzel nevelt fiókák szelídek, ragaszkodók, vagyis ideális kedvencekké válhatnak.
Abban az esetben tehát, ha bármely okból kifolyólag a fiókák mesterséges felnevelését választjuk, a következő képpen szükséges eljárnunk. A szülők alatt, illetve a keltetőben kikelt kicsiket egyenletes, kb. 35 °C-os hőmérsékleten kell tartanunk, közel 70% relatív páratartalommal. Ennek gyakorlati kivitelezése leginkább papagáj-inkubátorban történik, ám ha nem rendelkezünk ilyennel, izzólámpa és egy tálka víz segítségével magunk is megteremthetjük az ehhez hasonló körülményeket. A kikelésük után kb. a 3. hétig, éjjel-nappal három óránként etessük a fiókákat, a negyedik és ötödik héten növelhetjük az etetések közti időtartamot 4, illetve 5 órára. A pépes nevelőtáp hőmérséklete a fióka testhőmérsékletének megfelelő legyen, 40-42 °C-on "tálaljuk" azt. Ajánlatos a kicsik testsúlyát naponta megmérni, hogy pontosan nyomon követhessük gyarapodásukat. Ma már kiváló nevelőtápok kaphatók hazánkban is /Kaytee, Nutri Bird/ melyek minden létfontosságú fehérjét és vitamint, ásványi anyagot tartalmaznak, speciálisan az adott papagájfaj számára összeállítva, lényegesen megkönnyítve ezzel a tenyésztők munkáját.
Az így felnevelt fiókák egész életükben ragaszkodni fognak az emberhez, szelíd, bizalmas természetűek lesznek, ideális kedvencekké válnak a családban.

Testhossza a csőrétől a farokig 14 centiméter. Itt is vannak eltérések. Egyes egyedek csak akkorák mint egy zebrapinty de vannak köztük 15-16 centiméter hosszúak is.
Megszokott módon itt is a hím énekel, de nem túl szépen. Vannak olyan példányok is melyek énektehetsége nem épp nevezhető csicsergésnek, azaz nem a hangjáért tartjuk. Akkor tudjuk a hím énekhangját készpénznek venni ha látjuk mellette a lüktető, ringatózó udvarlását is. 
1840-ben jött az első hullámos papagáj Európába. Mivel hatalmas sikert aratott így rengeteg madarat hoztak be Ausztráliából. 1884-ben betiltották a madarak elszállítását a kontinensről, ezért az európaiak "háziasították".
Némi beszédkészség is jellemzi őket, ez inkább a hímekre igaz. Mivel társas élőlényről révén szó, ha elég kitartóak és elkötelezettek vagyunk egy pár héttel később sok örömünket lelhetjük kézhez szoktatott barátunkban. A szelídítés témájával rengeteg honlap foglalkozik számos lehetőséget kínálva nekünk.
Nincs olyan nép, melynek mitológiájában ne vált volna jelképpé a bagoly. Az ókori görögök, a bölcsesség és az igazságos harc istennőjét, Athénét – akinek a bagoly volt a szent madara – “bagolyszeműnek” nevezték, így a görög mitológiában egyértelműen a bölcsesség és tudás megtestesítői.
Egy másik, baglyokkal kapcsolatos babona a kuvikhoz kötődik. Népies neve halálmadár, a közhiedelem szerint ugyanis ez a madár a haldokló ember ablakába száll és ott hallatja jellegzetes kiáltásait, megjósolva ez által a közelgő elmúlást. A valóságban ezt a kis termetű baglyot a virrasztáskor használt lámpa köré gyűlt rovarok vonzották, őket követte a kuvik, tehát nem a halál előjeleként jelent meg a házaknál.
Ezeket a madarak hosszú napokat, vagy akár heteket töltenek az óceánok fölött és gyakran akár 3000 kilométert is megtesznek megállás nélkül. A begyűjtött adatok azt mutatták, hogy napközben aktívak voltak, de a napnyugtával vitorlázó repülésre váltottak. Ezután kezdődtek el a maximum 7 perces SWS /lassú hullámú alvás/ szakaszok.
Időnként az alvás REM szakasza is felbukkant. Ilyenkor, hogy ez ne okozzon problémát az izmaik elernyednek és a fejük is lecsuklik, de csupán pár másodpercig tart. Ezekkel a módszerekkel átlagosan napi 42 percet alszanak. Majd amikor földet érnek mindent bepótolnak napi 12 óra alvással.



Pedig a szakácskönyv szerint nem csak párolva vagy nyárson sütve remek étek, de pástétomnak is finom. A finomra metélt hattyúhúst szalonnával mozsárban áttörték, szitán átnyomták, sóval, borssal, szerecsendióval, szegfűszeggel ízesítették, fél kiló vajjal keverték, majd formába töltve, pástétomtésztával lefedve meleg vízfürdőben párolták 3 órán át. A hattyúkenyérnek nevezett fogást a kihűlt tésztával tálalták.
A fecskéket se főzzük már meg másnaposság ellen vagy ha a gyereknek fáj a hasa és nem készítünk a szerveiből szerelmi bájitalt. / lásd: #mentsükmegafecskéket / A vadételek ritka fogyasztásának nem csak az áruk szab gátat, de új alapanyagokkal se kísérletezünk sokat.
Az arisztokrácia idején elterjedt és kedvelt étel volt a varjúleves. Akik a zsengébb húst szeretik azoknak varjú pörköltet készítetettek fiatal madarakból.



